Tényleg bűn, ha másokhoz is vonzódunk?

Vajon megcsalásnak számít-e, ha másokhoz is vonzódunk? Valójában akkora hiba, mint azt sokan gondoljuk?

Tényleg bűn, ha másokhoz is vonzódunk?

Elég sűrűn hallani olyan történeteket ismerősöktől, amiben elmesélik, hogy elkezdtek másokhoz is vonzódni a párjukon kívül. De vajon ez megcsalásnak számít? Vagy mi is ez pontosan? A hithű monogámok jobb, ha még itt abbahagyják a cikk olvasását, mert eléggé vérlázító lesz. Én szóltam..

Az emberek javarészt rendszerint összezavarodnak a saját érzelmeiktől, mert váltig állítják, hogy ők igenis szeretik a párjukat, de mégis ott van az a gyönyörű szőke lány, aki annyira csinos és vonzó. De mégis hogyan gondolhatnánk, hogy le tudjuk élni az életünket egyetlenegy emberrel? Ezzel az az egyik legnagyobb probléma, hogy alapvetően már a gondolattól bűntudatot érzünk, holott nem is csináltunk semmit. Úgyhogy véleményem szerint mindenki jobban járna, ha inkább megtanulná kezelni ezt az érzést, ahelyett, hogy saját magát ostromolja.

Persze azért álszentek se legyünk, tudjuk mindannyian, hogy vonzódni valakihez egy mocskos jó érzés, hiszen már abba képesek vagyunk beleremegni, ha csak rá gondolunk, pláne még ha találkozunk is véletlen valahol. Azért először megpróbáljuk magunkat kontrollálni, de mi tagadás, elég nagy csábításnak vagyunk kitéve, ha az említett hölgy is egyre közelebb enged lelkileg is magához. Aki elég erős és szereti a párját, az nem is fog ezeken az apró kis flörtökön tovább menni, de azért ismerjük el, hogy nagyon nagy önfegyelem kell hozzá. Szóval nem azt mondom, hogy minden férfi egy hűtlen disznó, de ne is kergessük magunkat hiú ábrándokba!

És itt még csak a férfiak szemszögéből néztük a helyzetet: itt azért el kell áruljam, hogy a nők sem különbbek egy cseppet sem. Hiszen ha van meghódítandó férfi, akkor van szexi családanya is, aki rákacsint a céges bulin.

Tulajdonképpen kit is okolhatunk és miért? Véleményem szerint senkit, de ezt mindenki döntse el saját maga!