Segítség, a párom állatbolond!

Mit tehetünk ilyen esetekben?

Segítség, a párom állatbolond!

Sokan szembesülnek azzal, hogy a választottjuk szerintük túlságosan is ragaszkodik a házi kedvencéhez. Ugyanez fordítva is igaz, aki mindig úgy élt, hogy volt neki cicája vagy kutyája, szintén csodálkozhat, ha a kiszemeltje nem annyira kedveli a kisállatokat, mint ő. Ez egy elég nehéz dilemmához vezethet, ugyanis ilyes esetekben nem mindig egyszerű kompromisszumokat kötni.
Ha valaki úgy nőtt fel, hogy teljesen természetes volt a számára az, hogy a cica vagy kutya bent van a lakásban, sőt akár ott aludt vele az ágyban, annak nehéz lesz egy olyan emberrel, aki egész eddigi életében azon az elven volt, hogy az állatnak kinn a helye.

Bár előfordulnak olyan esetek is, amikor a világ leginkább állatellenesnek tűnő emberről kiderül, hogy ez csak azért van, mert mindig ezt hallotta a szüleitől kiskorában, hogy „fúj, büdös macska/kutya, ne fogd meg, mert koszos leszel, betegséget kapsz tőle.”

Az ilyen esetek sokszor maguktól megoldódnak, amikor a „nem annyira állatbarát” ölébe ül egy cica és hízelegni, dorombolni kezd, vagy egy kutya leül elé és csóválja neki a farkát miközben ártatlan szemmel néz rá, egyből beleszeret és onnantól kezdve elválaszthatatlanok lesznek.

Ha viszont az egyik fél köti az ebet a karóhoz, akkor sokkalta nehezebb megoldást találni, de egyáltalán nem lehetetlen és az sem kizárt, hogy idővel változik majd a hozzáállása…