Mit várhatunk el a nagymamától?

Vajon jogosan a követelőzéseink?

Mit várhatunk el a nagymamától?

Mostanában többször olvastam olyan posztokat, amikben fiatal szülők panaszkodnak a nagymamákra, mondván hogy nem vállalja el az unokát, vagy netalán unokákat. Gondoljunk egy kicsit bele ebbe a helyzetbe. Szerintem mindannyian tudjuk, hogy a legtöbb esetben a nagymama még fiatal és dolgoznia kell. Felnevelte, iskoláztatta a gyermekeit. Érthető, ha szeretne pihenni, kikapcsolódni.

Ráadásul a legtöbben ezt anyagiak híján nem engedhetjük meg magunknak, kénytelenek vagyunk a nyugdíj mellett is munkát vállalni. Gyakorló nagymamaként tudhatjuk, hogy mekkora boldogságot hoz az ember életébe az unoka érkezése. Szerintem ezzel mindannyian így vannak. Azzal nincs is semmi gond, hogy ha valami közbe jön a fiataloknak és szólnak, hogy anyu, elvállalnád a gyereket, mert épp nem tudok valamit megoldani vele, vagy esetleg nem tud a párjával kettesben kikapcsolódni. Ilyenkor az ember boldogan és szívesen segít. Egy-egy kirándulást is le lehet mondani azért, hogy az unokának szüksége van ránk. De ne legyen rendszeresen így, szinte kötelezve vele a nagymamát, hogy most az unoka miatt mondjon le arról, hogy végre kicsit úgy éljen, ahogy szeretne.

És akkor most beszéljünk azokról, akik azt is elvárnák, hogy a nagymama ahelyett hogy dolgozik, menjen GYES-re az unokával, jóval kevesebb pénzért. Amikor ezt valaki kitalálta, szerintem abban a pillanatában nem állt a józan megfontolás talaján. Gondoljunk csak bele, azért mert idősebbek vagyunk, mi is szeretnénk néha fodrászhoz menni, elmenni barátnőkkel meginni egy csésze kávét mondjuk. Vagy éppen elmenni egy fürdőbe, vagy kirándulni. De a rezsit ki kell fizetni, valamiből meg kell élni. Az önzőbb gyermekeink abba bele se gondolnak, hogy mekkora lehetetlen elvárásokat támasztanak velünk szemben.

Szerintem érdemes ezeket a dolgokat időben átgondolni és letisztázni az érintetteknek.