Mit kezdjünk a túlzott féltékenykedéssel?

Sokunknál problémát okoz a túlzott féltékenység. De pontosan mit is kezdjük azzal, ha megjelenik a zöld szemű szörny?

Mit kezdjünk a túlzott féltékenykedéssel?

A féltékenység egy nagyon alattomos érzés: megnyomorítja a lelkünket, és sutba vágja a józan ítélő képességünket is. Sokan úgy gondoljuk, hogy van az a féltékenység, aminek van alapja, és létezik olyan is, aminek nincs. Pedig mindkétfélének van alapja, csak más és más.

Az egyiknek az önbecsülés hiánya ad alapot, míg a másik félénél valódi csalódás miatt alakult ki. Kezdjünk egy kis önvizsgálattal, nézzük meg, hogy hányszor beszéltünk a párunkkal az elmúlt napokban, és ebből hányszor kezdeményeztük mi a hívást? Ha ez nem több napi háromnál, és főleg, ha kölcsönös, akkor minden rendben van. Ha ez a szám tíz, vagy több, az már a féltékenység és a kontrollmánia jele. Ebben az esetben számíthatunk arra is, hogy a környezetük megjegyzi, hogy ez elviselhetetlen és hogy még meddig tűrik el ezt a viselkedést. Ez olyan, mintha pórázzal a nyakunkon élnének.

Ha elég sokáig gyanúsítgatjuk, vagy ellenőrizzük a párunkat, könnyen lehet, hogy ezzel pont azt érjük el, amit nem szeretnénk. Rájöhet, hogy nélküled sokkal nyugodtabban és békésebben élhetne. Nem szabad betegesen ragaszkodni. Aki menni akar, annak segíteni kell csomagolni. A túlzott nyomulással nem lehet elérni az áhított kötődést, azzal csak elűzzük magunktól azt akit szeretünk, hiszen felértékelődnek benne a vágyak azok iránt, amikről miattunk lemondott, például elmenni sörözni a haverokkal, konditerembe járni, vagy meccsekre, ne adj isten elmenni egy buliba. Ha megpróbáljuk a magunk képére formálni, akkor pont azoktól a személyiségjegyeitől fosztjuk meg amikbe beleszerettünk. És akkor beleesünk a saját magunk által létrehozott csapdába, mert a kedvünkért megváltozik, idomul az elvárásainkhoz.

És hogy mi ennek az eredménye? Pont ezek miatt nem lesz már olyan vonzó és szerethető a számunkra.