Miért nem jó, ha csak az egyik fél kezdeményezi az együttléteket?

Persze sokszor jött már szóba ez a téma is, de most nézzük meg, mi a helyzet, ha mindig a férfi a kezdeményező?

Miért nem jó, ha csak az egyik fél kezdeményezi az együttléteket?

A szexuális élet tipikusan egy olyan érzékeny pontja a kapcsolatoknak, ahol a legapróbb nézeteltérések is a végét jelenthetik a boldogságnak. Még a szakértők is elismerik, hogy szép lassan emészti fel az érzelmeket, ha csak a férfi kezdeményezi az együttléteket. Kutatások szerint sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak azok a párok, akiknél mindkét fél felváltva indítványozza a szexet. Akiknél viszont nem így van, ott előbb vagy utóbb az élet valamely területén ki fog ütközni, mint probléma.

Ezzel leginkább ott a gond, hogy a kezdeményező partner úgy érezheti, hogy a másik nem kívánja őt, vagy nem vonzódik már hozzá. Ez később tartós boldogtalanságot és csalódottságot képes okozni, ráadásul ne csodálkozzunk, ha jelentős libidócsökkenés is előjön. Innentől kezdve már egyenes az út egy szexmentes kapcsolathoz.

Valahol még ezt nagyanyáink ronthatták el, akik sokunkba belenevelték, hogy egy nőnek nem illik kezdeményezni, meg kell várni, amíg a férfi lép. De ugyanígy probléma lehet még az eltérő szexuális igény is, valamint a stressz és egyéb hétköznapi problémák miatti ellazulni képtelenség is.

Magát a fő okot meg kell keressük ahhoz, hogy javítani tudjunk a helyzeten, és ne válljon belőlünk egy frigid feleség. Itt is fontos szerepet játszik a kommunikáció, hiszen ha az alap problémát megszüntetjük, akkor vissza tudjuk hozni a tüzet a magánéletünkbe is.