Miért maradunk megszokásból a másikkal?

Hogyan válik unalmassá egy kapcsolat?

Miért maradunk megszokásból a másikkal?

Talán nem véletlen, hogy a szerelem, mint téma számtalan versnek és regénynek a központi mozgatórugója, hiszen életünk legszebb élménye, amikor megtapasztaljuk az igaz szerelmet. Egy együttélés során még a kezdetekkor lángol a tűz, szerelmes pillantásokat vetünk a másikra, szeretteljes gesztusokat közvetítünk, majd az idő múlásával minden valamiért eltűnik, és csak a langyos pocsolyában evezünk. Vajon miért jó ez nekünk?

Tulajdonképpen nem jó, csak félünk bevallani, hiszen mi problémánk lenne, van egy stabil kapcsolatunk és hát a szerelem egy idővel elmúlik és szeretetté válik. Badarság. A szerelemnek nem szabadna elmúlnia, maximum az a helyzet, hogy kihűl. Ilyenkor rengetegen úgy vannak vele, hogy rendben van, vannak problémák, de mégiscsak jobb egy biztos rossz mellett mint egy bizonytalan, akár jól is elsülhet dologba belemenni.

A mai kapcsolatokban a legnagyobb hiba, amit elkövetünk, hogy egyáltalán nem figyelünk oda a másikra, mondván rengeteg dolgunk van és most erre nem érünk rá. Elmaradoznak a közös programok, a beszélgetések, és tulajdonképpen megszűnik a "mi", helyette belép az "én". Amikor már eljutunk arra a pontra, onnantóll kezdve nagyon nehéz visszahozni, bár nem lehetetlen. Csupán csak rajtunk áll, hogy kellőképpen akarjuk-e.