Miért félünk a szerelemtől?

Tényleg olyan "veszélyes"?

Miért félünk a szerelemtől?

Sokan egész életükben a nagy Őt keresik, és amikor végre megtalálják, nem tudnak mit kezdeni vele. A pozitív érzések mellett mindig ott van egy jó nagy adag bizonytalanság is, amitől hajlamos meginogni a lelkünk. 

Egy új kapcsolat a vadregényes dzsungel maga: nincs hozzá pontos térképünk, és jócskán különbözünk abban, hogy kinek milyen eszközei vannak a túléléshez. Bár az ismeretlen vidék felfedezésre csábít, veszélyes helyzetekbe is keveredhetünk.

Amikor szerelmesek leszünk valakibe, az önmagunkra való fókuszálás biztonságos burka repedezni kezd. Belső világunkban helyet kap a másik, és óhatatlanul hatni fog ránk. Valójában sosem tudhatjuk, hogy felrázni vagy felzaklatni fog.

Sőt, az is elég valószínű, hogy idővel elválás lesz a dolog vége. A kapcsolat megélése tehát ezzel a felismeréssel kezdődik: tudom, hogy a kudarc esélye nagy, de ennek ellenére nekem megéri az együtt töltött idő. 

Amikor közel engedünk magunkhoz valakit, hajlamosak vagyunk újraélni azokat az emlékeinket, ahogyan az előző kapcsolatainkban bántak velünk. Az újbóli intim kapcsolat eszünkbe juttathatja mindazt a fájdalmat és dühöt vagy éppen visszautasítást, amit már megtapasztaltunk.

Ez befolyásolni fogja, hogy miként látjuk a másikat. Könnyen előfordulhat az is, hogy nem az ő viselkedésére reagálunk, hanem arra a képre, amit elképzelünk róla. Ezért elengedhetetlen, hogy egy konstruktív romantikus kapcsolathoz kellő önismerettel rendelkezzünk: csak így lehet megállapítani, hogy egy vita kapcsán hol ér véget a mi részünk, hol kezdődik a partneré. 

Sokakban él egy szívtelen edző, aki azt kiabálja, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég szerethető, nem érdemled meg a boldogságot. Ezt az edzőt a gyerekkori, illetve a későbbi fájdalmas élményeink táplálják. Az üvöltése bármennyire kellemetlen és bántó, mégis ad egyfajta komfortot az ismerőssége miatt, így hajlamosak vagyunk azonosulni azzal, amit mond.

Amikor azonban jön egy ember, aki csodálatosnak tart minket és értékesnek, néha nehezen hiszünk neki, hiszen ez megkérdőjelezi azt a negatív véleményt, amit elsajátítottunk önmagunkkal kapcsolatban. Könnyen úgy érezhetjük, hogy nem ismer minket igazán, vagy csak idő kérdése, hogy rájöjjön a tévedésére. 

A szerelem sokszor egyenlőtlen. Időszakosan változik az, hogy ki mennyire van oda a másikért. Sokan azért nem akarnak egy új kapcsolatba belemenni, mert attól tartanak, hogy a másik túlságosan kedveli őket. Persze fontos, hogy az érzelmek alakulásáról legyen átlátható beszélgetés a felek között, de az is, hogy legyen tere kibontakozni ezeknek az érzéseknek.

Ha folyton amiatt aggódunk, hogy mit fogunk érezni, a szorongás meggától minket abban, hogy az érzelmeink természetesen fejlődjenek. Ha előre bűntudatod van amiatt, hogy talán egy napon szakítassz a másikkal, akkor elszalasztod az alkalmat, hogy igazán megismerd őt, és olyan kapcsolatot építsetek együtt, amitől mindketten boldogok lesztek.