Miért fáj egy szülőnek, ha a gyereke szingli?

Sok szülő szinte azt sulykolja a gyerekeibe, hogy legyen komoly párkapcsolatuk, lehetőleg házasodjanak meg és vállaljanak gyerekeket. Ezt gyakran ekkor is hangoztatják, ha valójában egy éretlen gyereket neveltek és mindent elkövetnek, hogy a gyerekük fogja a kezüket.

Miért fáj egy szülőnek, ha a gyereke szingli?

Sokszor abba is beleszólnak a szülők, hogy a gyermekük milyen párt választ, abba meg főleg, hogy kivel köti össze az életét. Tőlünk nyugatabbra ezt nem tehetik meg a szülők ilyen könnyen. Ahogy a gyerek nagykorú lesz, azt csinál, amit akar, oda költözik ahova akar és sok esetben sokkal önállóbb lesz, a szülőkkel való ritkább személyes kapcsolattartással. A szülőknek persze akkor sem szűnik meg az a vágyuk, hogy egyengessék a gyerekeik útját, ha azok már önállóan élnek. Vannak persze olyan szülők, akik kevésbé foglalkoznak gyermekeikkel, az ő esetükben nem beszélhetünk arról a késztetésről, hogy befolyásolják gyermekeik életét.
A szülő azt szeretné, hogy mielőtt ő maga megöregedne, a gyereke sorsa rendeződjön, és a mai napig sok szülő úgy gondolja, hogy ez egyet jelent a házassággal és a családalapítással.  Akinek ez nem sikerül a húszas éveiben, vagy aki egyszerűen máshogy akarja élni az életét, amiatt a szülei sokszor aggódnak.
A szülők többsége persze pontosan tudja, hogy a házasság és családalapítás nem egy olyan csendes végállomás, ahol már semmi gondunk nem lehet, mégis úgy érzik, hogy ha nem e szerint a norma szerint él a gyermekük, akkor nagyobb rizikónak van kitéve. Gyakran akkor érzik így, ha ők maguk is hasonló életre vágytak, csak nekik teljesen máshogy alakult az életük, talán pont azért, mert jött a gyerek, akinek most el akarják rendezni a sorsát.
Az anyák általában többen foglalkoznak ezzel a témával, mint az apák, és a lányokat sokkal jobban frusztrálják a megjegyzéseikkel, hiszen a nők hamarabb kifutnak az időből. Még mindig sokan úgy tartják, hogy a nőknek minden vágyuk, hogy megházasodjanak. Igaz, a rengeteg mese és love story ebbe az irányba tereli az ember lányát, de egész más a véleménye annak a nőnek, aki nemrég lépett ki a félresikerült házasságából. Sok nagyszülő korban lévő szülőnek az unokák jelentik az igazi beteljesülést, a család folytatását és a családnév fennmaradását, ők adják meg azt az érzést, hogy nem hiába mondtak le annyi mindenről és nevelték fel a gyerekeiket. Nem sok anya képes elfogadni, hogy nem lesz unokája, mert a gyereke egyszerűen nem akar gyereket vállalni. Vagy egyszerűen nem találta meg a megfelelő partnert, sőt, akár az is lehet, hogy egészségügyi okok miatt nem lehet gyereke. Az a szülő, akinek élete fő műve a saját gyereke, aki úgy érzi, hogy mindent érte áldozott fel, az persze rendkívül frusztrált lehet, ha a gyerek nem teszi ugyanezt. Őket is meg lehet érteni, de nem az anyánknak szülünk, hanem magunknak és a párunknak. Mint ahogy nem a szüleink elvárásai miatt házasodunk meg, akármi is az ő vágyuk, saját magunknak kell ezeket a döntéseket meghoznunk és a saját érzéseinket kell követnünk.