Mi az a szakítás-fóbia?

Honnan ismerhetjük fel, hogy félünk szakítani?

Mi az a szakítás-fóbia?

Sokan nem merik megtenni azt a bizonyos utolsó lépést, hogy kiszálljanak egy már régóta rosszul működő kapcsolatból, mert attól tartanak, hogy a szakítás miatt sérül az önbecsülésük. A félelem akkorára nőhet az emberben, hogy inkább marad az elhidegült viszonyban. A szakításfóbia ennél összetettebb.

Ha szakításközeli állapotba kerülünk, mérlegeljük a lehetőségeket, és számítsunk az érzelmi sérülésre is.  A szívünk kicsit minden szakításnál összetörik, sajnos ez a természet rendje. Elkerülhetetlen a fájdalom akkor is, ha velünk szakítanak, de akkor is, ha mi szakítunk.

Vannak, akik pánikba esnek a szétmenés lehetőségétől, és szinte teljesen elvesztik a józan ítélőképességüket a leválás miatti félelemtől. Pánikrohamoktól szenvedve próbálnak a lelkileg nem kielégítő kapcsolatban is benne maradni. Az egyedülléttől való félelem miatt sokan képesek szemet hunyni olyan bántó dolgok felett is, mint például a másik elzárkózása, sok titkolózás a partner részéről, a kevés figyelem és a megbízhatatlanság. Ha ismerősek a fent említett reakciók, akkor tudhatjuk, hogy sajnos a másik elvesztésétől való félelelem érzelmi kitörés és álmatlan éjszakákhoz vezet.

Érezted már azt, hogy régen lépned kellett volna, de nem mersz? Érezted már, hogy vagy valami ismeretlen erő arra kényszerít, hogy vergődj egy életképtelen viszonyban? Sokan úgy vélik, hogy a megszokott kellemetlenség jobb, mint a riasztó ismeretlen.

Ha te is a lelki összeroppanást szeretnéd elkerülni, akkor tudod, hogy bár nem lépsz, de folyton azon kattogsz, hogy milyen másféle opciók lehetnének még az életedben, hogy nőként boldogabb lehess akár egy kicsit egyedül is.

A szakításfóbia miatt háttérbe szorulnak az egyéni érdekek, vágyak, és képes az ember önmagát alárendeltként értelmezni a kapcsolatban.

Ha téged is érint ez a jelenség, akkor előfordult már biztos, hogy ezek a mondatok ott cikáztak a fejedben:
"Én vagyok a hibás! Nem vagyok szeretetre méltó! Hessegessük el ezeket a tévképzeléseket! Nem vesztítünk az értékekből azért, mert felismerjük, hogy a párunkkal nem illünk össze.

Mint annyi viselkedésmintázat, úgy a párkapcsolati kötődések is a gyerekkori tapasztalatokra vezethetők vissza. A szülőkkel való viszony az első tapasztalat, amit kisgyermekként megélünk, így belénk égnek az apuka és anyuka gesztusai, reakciói. Akik szorongva kötődnek, azoknak gyermekként az odafigyelést ki kellett ügyeskedni a szüleiből. A szorongóan kötődők azt tapasztalhatták meg, hogy a megfelelő viselkedésért jár szeretet.

A szétválás nagy döntés, különösen akkor, ha gyermekek is vannak már a családban, a kapcsolatban. De ne feledd, hogy mindig újra lehet kezdeni! Ha a pároddal nem tudjátok az igényeiteket, vágyaitokat, terveiteket összehangolni, akkor ne szégyelld magadat helyezni a fókuszba.