Mégis a nők vezetnek jobban?

Legalábbis az irányítási technikákban bizonyítottan jobbak

Mégis a nők vezetnek jobban?

Tipikusan férfias vezetői stílusnak azt nevezik, amikor valaki kemény kézzel, felülről lefelé irányítva igazgatja a beosztottjait – most kiderült, hogy egyáltalán nem ez a leghatékonyabb módja annak, hogy valaki egy nagyobb csapatot egyengessen. Egy friss kutatás kiderítette, hogy nem a versenyalapú, férfias vezetői módszerek, hanem az együttműködés, az empátia a hatásosabb, ha a munkahelyi kapcsolatokról és hatékony vezetői stílusról van szó.

Férfias vezetői stílusnak általában azt nevezik, amikor valaki határozott, szereti a társadalmi szintet érvényesíteni, a versenyre helyezi a hangsúlyt, és az előre- és feljebbjutással ösztönöz. Tanulmányok szerint viszont korántsem ez a leghatékonyabb vezetői magatartás: a nőiesnek tartott hozzáállás sokkal kifizetődőbb.

Egy friss kutatás azt vizsgálta meg, hogy utóbbi, amikor a kooperációra, együttműködésre, a megerősítésre, és nem a versenyeztetésre helyezik a hangsúlyt, sokkal jobban motiválja a dolgozókat, mint a férfias stílus, még akkor is, ha munkaidőn kívül kell dolgozniuk. A munkavállalók lelkiismeretesebbek lesznek, többet dolgoznak, és hajlandóbbak a plusz munkára, ha megerősítést is, és nem csak kritikát kapnak a főnöktől.

Az aprócska titok az együttérzés: a nők jellemzően nagyobb együttérzést mutatnak mások felé, a férfiak pedig inkább maguk felé. Előbbi jobb vezetői képességeket jelent, míg utóbbi a hierarchiát erősíti egy cégen belül. A munkavállalók jobban szeretik a feminin vezetői stílust, mindegy, hogy ők maguk nők vagy férfiak – még a férfiak is ezzel tudnak jobban azonosulni, akkor is, ha ők nem ilyen főnöki magatartást mutatnának. Beosztottként azonban jobban viselik, ha pozitív, és kevés negatív visszacsatolást kapnak, és az együttműködésre biztatják őket a feletteseik.

Persze attól, hogy ennek a vezetési stílusnak a „nőies” és „feminin” jelzőt adták, még nem jelenti, hogy minden egyes nő ilyen típusú vezető: például a reáltudományokban elhelyezkedő nőknél teljesen vegyes az eloszlása annak, hogy hogyan viselkednek a beosztottakkal. Van közöttük bőven, aki a feminin, és van bőven, aki a maszkulin vezetési stílust gyakorolja –bár érdemes megjegyezni, hogy utóbbiakat gyakran tartják ellenszenvesebbnek, mint a férfi társaikat ugyanilyen vezetési stílussal. A fent idézett tanulmányok tehát mind azt mutatják, hogy hiába tartják a női vezetési stílust gyengének és hatástalannak, valójában ez a fajta módszer az, ami igazi sikereket hozhat. 

Egy főnök ugyanis csak annyira lehet jó, mint amennyire a beosztottjai azok, és ha a beosztottak boldogak és örömmel végzik a munkájukat, az a főnöknek is csak előnyt jelent.