Kötés, horgolás

Avagy a vágyálmok lezására

Kötés, horgolás

Még élénken emlékszenek nagyanyjáink arra, hogy mikor megszülettek a gyermekek,  milyen sokat kézimunkáztak. Nagymamám mesélte, hogy olyan szépen eltervezte, hogy ha egyszer unokái lesznek, mennyi mindent fog majd nekik kötni, és hogy az milyen jó lesz, mennyire fognak neki örülni. De az évek teltek-múltak, a gyermekek felnőttek, vannak már unokák de a régi szép tervek már csak álmok maradtak.

Nyugodtan meg lehet kérdezni, hogy mégis miért? Gondoljunk csak bele, azelőtt a kispénzűek is tudtak elérhető áron pamutot vásárolni. Jó, nem a legújabb trendeket, divatos dolgokat, de volt amit megengedhettek maguknak. A mostani életkörülmények miatt tovább kell nyugdíj után is dolgozni a megélhetés miatt. Ergo, alig van az ember gyerekének szabadideje. Ha netalántán egyedül él, a körülményei hatványozottan nehezebbek. Ha bemegyünk az üzletbe, higy olcsó fonalat vásárolunk, hamar kudarcot vallunk.

Főleg, ha nem a fővárosban élünk, mert jóval kisebb a választék vidéken és a teljes képhez az is hozzátartozik, hogyha szétnézünk egy kötött holmikat árusító üzletben és megnézzük az árakat, szemünk-szánk tátva marad. Ha józan ésszel előre kiszámoljuk, hogy mennyibe kerülne a pamut, hozzávesszük, hogy mennyi időt kell ráfordítani hogy szép legyen, már nem kérdés hanem tény, hogy ez az amit mi már nem engedhetünk meg magunknak.

Itt idézhetnénk egyik nagy költőnk szavait: " Álmodozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz". Ez a mai nagy magyar igazság. Sajnos.