Kiket zavarnak a szinglik? 2. rész

Vannak, akik számára elfogadhatatlan a szingli életforma és a társsal való együttélés jelenti az egyetlen normát. Vajon aki házas, az boldogabb annál, mint aki egyedülálló?

Kiket zavarnak a szinglik? 2. rész

A szingliség is lehet a tartalmas, míg a házasság is lehet magányos
A szinglik persze sosem alkotnak homogén csoportot. Mint ahogy a házasok sem: ez csak az életvitelük egyik aspektusa. Az már minden bizonnyal meghatározóbb, hogy nevel-e valaki gyereket a saját háztartásában vagy sem – mert sok házas él kvázi szingli életet, ha nincs gyereke, vagy a gyerekétől távol lakik, míg sok egyedülálló nagyobb terhet vállal, mint azok, akik közösen nevelik az utódaikat.
Ha a klasszikus szinglikre gondolunk (egyáltalán létezik klasszikus szingli?), ők is nagyon sokfélék. Vannak, akik lazábbak, mint házas kortársaik, mások viszont munkamániások és semmire nem érnek rá. Ismét mások pont azért végezhetnek hasznos jótékonysági feladatokat, szervezhetnek mozgalmakat, vagyis esetenként egészen kivételes szerepet is vállalhatnak, mert szinglik és hasonló jellegű tevékenységeket a házasok kötöttségeik miatt nem tudnak vállalni. Vagy csak életüknek egy későbbi szakaszában képesek ilyesmire, mikor már felnőttek a gyerekeik.
A szinglik mégis sokakat idegesítenek. Gyakran irritálják azokat a párkapcsolatban élőket, akiket agyonnyomnak a kötöttségeik, és irigylik az egyedülállók szabadságát. Azokat, akik sok évtizeddel ezelőtt szocializálódtak és egész más értékrendjük van, mint a mostani évek valósága. Azokat is zavarhatják a szinglik, akik úgy gondolják, hogy szaporodni kötelező, mert ez a vallási meggyőződésük.
Valószínűleg sok időnek kell még eltelnie, hogy mindenféle ítélkezés nélkül el tudjuk fogadni, hogy egyes emberek nem akarnak párban élni senkivel, mások viszont igen. Vagy egyáltalán el tudjuk fogadni, hogy sokan szeretnének párt, de még nem találták meg azt, akit keresnek. Hiszen abból, hogy valaki egyedül van, nem következik, hogy így is tervezte. De akár így akarta, akár nem, az ő dolga, és senkinek sem tisztje ítélkezni felette.