Kiket zavarnak a szinglik? 1. rész

A kultúrák nagy része imádja megszabni a fiataloknak, hogy hogyan éljék az életüket. Ideológiájuk abból indul ki, hogy minél hamarabb beterelik őket a karámba, vagyis a házasság révébe, annál jobban tudják őket ellenőrizni.

Kiket zavarnak a szinglik? 1. rész

Úgy gondolják, hogy aki még nincs lekötve, vagyis nem házas és nincs gyereke, az szeret élni a szabadságával. Mondjuk nem vesz fel olyan hitelt, amit évtizedekig fizethet vissza. Nem akar biztosítást kötni. Nincs rászorulva, hogy kevesebb pénzért sokat dolgozzon. A példákat hosszan sorolhatnánk.
Keleten elég drasztikus módszerekhez folyamodnak a kormányok. Indiában több tízezer fiatal férfira küldték rá a rendőröket azzal a kedves felszólítással, hogy legyenek szívesek megházasodni. Most mondjuk azt, hogy milyen rendesek, hogy nem a nőket inzultálják ezzel? Kínában a helyi KISZ ezer fiatalt terelt össze és ültetett fel egy úgynevezett szerelemvonatra, hogy így könnyítsék meg számukra a pártalálást és családalapítást. A párt segít, hogy párt találj! – körülbelül ez lehetne a jelmondatuk.
Persze nem csak Ázsiában igyekeznek ilyen módszerekkel elősegíteni a házasodást, ez bizony a nyugati civilizációtól sem idegen. Igaz, itt legalább a rendőrség feladatai közé nem tartoznak az ilyen jellegű feladatok…
De miért is kellene mindenkinek megházasodnia? Az általános vélemény szerint, aki házas, de főleg, aki családos, az kevesebbet ugrál. Az a sztereotípia dívik napjainkban is, hogy aki házas, máris felelősségteljesebb és érettebb, ami persze egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Sokan felnőnek a feladathoz, de rengetegen nem. Utóbbiak gyakran pokollá teszik házastársuk és gyerekeik életét.
Valójában a társadalmak nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy nagyon sok ember éli világát önállóan, hiszen ezek az emberek mindannyian hirtelen dönthetnek úgy, hogy elköltöznek egyik helyről a másikra és jobb állást vállalnak. Vagy megvalósítják önmagukat, akármit is takar ez. Vannak olyanok, akik szerint a szinglik hajlamosabbak a szabály-, sőt, törvényszegésre, de ez biztosan nem a nyugati, jól szituált, anyagi függetlenségben élő egyedülállókra jellemző, akik egy része szabad akaratából és nem kényszerűségből van egyedül. Más kategóriába tartoznak azok, akik azért nem házasodnak, mert nem engedhetik meg maguknak, vagy egyenesen azért, mert a nők és férfiak aránya a társadalmukon belül katasztrofális.