Hogyan valljuk be otthon, hogy a saját nemünkhöz vonzódunk?

A melegek élete nem egyszerű a sok negatív dologtól, amiket kapnak, pláne amikor a család elé is kell állni..

Hogyan valljuk be otthon, hogy a saját nemünkhöz vonzódunk?

Az, hogy valakinek milyen a szexualitás beállítottsága, nem választás kérdése. Vannak szülők, akiknek a látszat a legfontosabb, az hogy gyermekük beilleszkedjen a társadalomba, és teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy szeretett utódjuk boldog-e vagy sem. De ha nem így történik, akkor bizony borulhat a bili. Gondoljunk bele, mit érezhet az a meleg fiú vagy lány, akit egyszerűen már szétfeszít az az érzés, hogy évek óta nem tudott őszintén beszélni a szüleivel mondjuk a párkapcsolatáról, a magánéletéről, és már nem bírja tovább. Addig mindig kerülte a témát, hamis álbarátokat talált ki kínjában, hogy elterelje még a gyanút is magáról. Aztán egyszer csak jön az érzés, hogy tiszta vizet akar önteni a pohárba, és inkább elmondja.

Nagyon sok szülő a gyermeke másságát igazi tragédiának éli meg. A gyermek akit eddig imádott, úgymond elárulta őket, szégyent hoztak a család becsületére. Ez hatalmas önzés a részükről. Igazán ezt csak az érzi át, aki saját maga is megélte már. De képzeljük magunkat  a gyermek helyzetébe. Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy ezt felvállalja, mert nem lehet tudni előre, hogy milyen reakciót kap a családtól. Optimális esetben a lehető legjobb válasz az, hogy akkor is az én gyermekem vagy és szeretlek.

Idő kell hozzá, hogy feldolgozzák a hallottakat. Sajnos ilyenkor sokan meg is tagadják a saját vérüket, akár a háztól is elüldözik.  A legokosabb talán először csak a legszűkebb családot beavatni a tényekbe. Őszintének kell lenni, felvállalni a másságot, és elviselni az esetleges attrocitásokat. Egy igazán jól működő családban ez nem szabad, hogy gondot okozzon. És gondoljunk csak bele, hogy milyen hatalmas vívódás lehet az, amíg valaki eldönti, hogy felvállalja a másságát. Odaállni a többiek elé, hogy tessék ez vagyok én, ez az igazi önvalóm. Nem kritizálni kellene, meg esetleg megvetni, egyszerűen egy őszinte elfogadás lenne a legjobb megoldás mindenkinek. A szülőknek pedig el lehet gondolkozni, hogy mi a jobb a csemetéjük számára. Boldogan élni azzal akit szeretnek, vagy pedig ráerőltetni a társadalmi elvárást, és él egy boldogtalan „normális”  kapcsolatban.