Fogorvos = a legsötétebb félelmeink. Vagy mégsem?

Miért nem kell tőle tartanunk?

Fogorvos = a legsötétebb félelmeink. Vagy mégsem?

Ha száz embert megkérdezünk, milyen érzések jutnak eszébe, hogy ha meghallja azt a szót, hogy fogorvos, akkor kilencvenkilenc esetében általában negatívak lesznek, a maradék egy is csak azért nem, mert ő valószínűleg fogorvos lesz.

A viccet félre téve, amióta fogorvoslás létezik, valószínűleg azóta genetikailag beleivódott az ember DNS-ébe a tőle való félelem. Sokszor még a 120 kilós, kigyúrt, morcos, „kihaénnem” figurák is meghátrálnak e-szó hallatán. Pedig higgyük el, hogy a fogorvosok nem hentesek, nem is a középkori inkvizíció tagjai, sőt még csak Mengele reinkarnációi sem. Mégse szeret senki se hozzájuk menni, pedig kevés rosszabb dolog van a fogfájásnál. És ezekre az esetekre általában maximálisan igaz az a közhely, hogy minél tovább halogatjuk, annál rosszabb lesz. Egy ideig hitegethetjük magunkat, bizakodhatunk, hogy majd elmúlik, vagy különféle fájdalomcsillapítókkal tömhetjük magunkat, de a vége úgyis az lesz, hogy bekopogunk azon a rettegett ajtón.
Már csak azért is érdemes mihamarább elmenni, mert egy fogtömés még magán orvosnál is sokkalta olcsóbb, mint egy húzás utáni fogpótlás.


Szerencsére a mai csodaszereknek köszönhetően maga a kezelés már egyáltalán nem fájdalmas, sőt sok orvos az injekció beadása előtt érzéstelenítővel is bekeni az ínyt, így még azt a kis szurit se érezzük. Miután pedig túlestünk a dolgon, magunkat fogjuk hibáztatni, hogy miért vártunk eddig, amikor már hetek, vagy akár hónapok óta túl lehettünk volna az egészen.