Erósz, a szerelem és a vágy istene

Ahogy előző cikkünkben írtuk, az erotika szó Erósz nevéből származik. Ő a szerelem és a szexuális vágy istene a görög mitológiában.

Erósz, a szerelem és a vágy istene

Az ókori Rómában Amor vagy Cupido néven tisztelték. Fiatal férfiként ábrázolták vagy kisfiúként anyja társaságában.
Szülei körül bizonytalanság uralkodik a mitológiában. Erószt az egyik legősibb istennek tartották, aki magának Khaosznak, az ősi sötétségnek a gyermeke. Ő lobbantotta lángra Uranoszt és Gaiát is és így egyesült a föld és az ég. A költő Hésziodosz először úgy ír róla, hogy minden idők kezdetén saját magát hozta a világra, hogy az embereket nemzésre ösztönözze. A költő később leírja két isten, Erósz és Himerosz (Desire) szerelmét, akik “velejárója” volt Aphrodité, aki a tengeri habokból született. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy Erósz és Himerósz Aphrodité istennővel együtt született. Ez a jelenet rendkívül népszerű a művészetben, ahol a pár lebeg az úszó kagylóhéjban álló istennő körül. Egy másik, kevésbé ismert verzió szerint Erebosz, a sötétség és Nüx, az éjszaka voltak Érosz szülei.
Bár sok mítosz kering szüleiről, a legtöbben Erószt Aphrodité és Árész fiaként említik. Erósz öccse Anterósz volt, szintén Aphrodité és Arész fia, ő a viszontszerelem istene. Zeusz Erószt születése után el akarta pusztítani, de Aphrodité elrejtette fiát egy erdőbe, az oroszlánok gondjaira bízva. Amikor Erósz felnőtt és megjelent az Olümposzon, a legszebb férfiként örömmel fogadták maguk közé az istenek.
Erószt, bár az egyik legidősebb isten, mindig fiatalnak ábrázolták, akinek aranyszárnyai voltak. A pajkos ifjú hátán tegez feszült, amelyben azok a nyilak vannak, amelyekkel bárki szívét eltalálva kiolthatatlan szerelmet ébresztett az illetőben. Akár isten, akár ember volt az, akit Erósz nyila eltalált, nem tudott a vágy ellen tenni. Erósz egyedül saját magára nem használhatta nyilait, ugyanis ha meglőtte volna magát, az halálos sérülést jelentett volna számára. Tegezében kétfajta nyíl volt. Az egyik féle aranyból készült és galambtollakkal volt ékesítve, a másik féle nyíl ólomból készült és bagolytollakkal díszítették. Az előbbiekkel örök szerelemre gerjesztett bárkit, míg az utóbbival minden érzelmet kioltott az ember szívéből. A mitológia szerint két forrásban, egy keserű és egy édes vizűben egyszerre mártotta meg nyilait, így a szerelem édes mézébe sokszor keveredik a bánat keserűsége. A valaha élt legszebb és legvonzóbb férfi volt, akit azonban a fentiek miatt gyakran illettek a „keserűen édes” jelzővel, hiszen Erósz tudta a legnagyobb fájdalmat okozni nyilaival. Gyakran élvezte is a szívek megsebzését. Egyszerre pajkos, szeszélyes, kedves, jótevő, kínzó, csalárd, de mindenható és ellenállhatatlan isten. Nem kímél tréfáitól és hatalmától sem istent, sem embert. Ő maga egyetlenegyszer esett szerelembe.
A legenda szerint mindig Aphrodité körül volt megtalálható és gyakran segített neki, hogy isteni viszályait elrendezze. Élt a halandók között egy leány, akinek szépségére Aphrodité irigy lett. Ennek a leánynak a neve Pszükhé volt. A szépség és a szerelem istennője bosszút forralt. Azt mondta Erósznak, hogy lője meg nyilával Pszükhét, hogy legyen szerelmes a világ legcsúnyább férfijába. Erósz lement a földre, de meglátva a szépséges Pszükhét, beleszeretett és nem teljesítette anyja kérését. Éjszaka beosont a leány szobájába és a sötétben szerelmet vallott neki, de kilétét nem akarta felfedni, így megtiltotta neki, hogy lámpát gyújtson. Teltek múltak az együtt töltött éjszakák és Pszükhé is egyre szerelmesebb lett a férfiba, akit még nem is látott. A kíváncsiság egy este mégis legyőzte és amikor Erósz elaludt, Pszükhé lámpát gyújtott, ám egy olajcsepp lecseppent és az isten felébredt rá. A haragos Erósz nem tudta volna megbüntetni Pszükhét, így feldúltan elviharzott. Pszükhé beleőrült abba, hogy szerelme elhagyta és a földön bolyongott, Erószt keresve. Azonban nemcsak a lány szíve fájt, az isten is epekedett Pszükhéért, de Erósz makacs volt. A kedvetlen szerelemistenség bánatában nem végezte dolgát, így nem lobbant fel sehol a szerelem lángja ez idő alatt sem égen sem földön. Ezt Zeusz megelégelte és Pszükhét halhatatlanná tette, így újra egymásnak élhettek. Miután összeházasodtak, közös gyermekük született, Hédóné, aki a gyönyör istennője lett. A szépséges ifjú Erósz a görög mitológiában a halál utáni élet szimbóluma is volt, így sok szarkofág oldalán megtalálható a képe. Mivel a legszebb férfi volt, szobrai gyakran díszítették az atléták edzőtermeit és a versenyek helyszíneit.