Egyedül vagy magányosan? 2. rész

Ahogy előző cikkünkben írtuk, attól, hogy valaki szingli, nem biztos, hogy magányos is. Nem mindegy, ki miért választja az egyedüllétet, ez esik jól neki vagy nincs más választása.

Egyedül vagy magányosan? 2. rész

Pozitív indokok:
- Szeretem, ha nyugalom van körülöttem.
- Szeretem, ha van privát szférám.
- Olyan tevékenységeket végezhetek, amelyeket igazán szeretek.
- Az egyedüllét segít abban, hogy kapcsolatba kerüljek az érzelmeimmel.
- Spirituális / intellektuális szempontból fontos számomra, hogy egyedül lehessek.
Negatív indokok:
- Társaságban szorongok, csúnyának, ügyetlennek érzem magam.
- Úgy érzem, senki nem kedvel vagy mások egyenesen ellenségesek velem.
- Nem lehetek önmagam, ha ott vannak mások is, félek az ítéletüktől.
- Utólag mindig megbánom azokat a dolgokat, amiket társaságban mondok. Vagy lebénulok és semmit nem tudok kinyögni.
- Úgy érzem, lehurrognak és elnyomnak a hangadók.
Ha a pozitív indokok dominálnak, akkor nincs semmi gond, de persze attól, hogy az egyedüllét jó dolgokkal jár, még nem biztos, hogy csak a pozitívumait érzékeljük. Vannak olyan időszakok, amikor jobban megvisel a magány, mert olyan problémákkal küszködünk, amelyeken nem tudunk egyedül megoldani, vagy nagyon nehezen. Vagy tényleg szorongunk, értéktelennek, nem szerethetőnek érezzük magunkat.
Rengeteg párkapcsolatban élő ember ismeri a társas magányt, ami a valódi egyedüllétnél sokkal rosszabb: amikor együtt vagy valakivel, akit már nem szeretsz, akihez már semmi közöd, aki nem kíváncsi rád, akire te sem vagy kíváncsi és csak a megszokás meg a félelem tart még össze. Akik egy ilyen kapcsolatból végre kiszabadulnak, gyakran kapcsolatszünetet hirdetnek. Ezt vannak, akik átérzik és megértik és vannak, akik nem, de nem kell azzal foglalkozni, hogy mások mit szólnak, az a lényeg, hogy te jól érezd magad.