Egyedül vagy magányosan? 1. rész

Ha valaki szingli, akkor sokan azt gondolhatják róla, hogy sokat van egyedül és ezért magányos, ami rossz neki. Pedig korántsem biztos, hogy egy szingli olyan sokat van egyedül.

Egyedül vagy magányosan? 1. rész

És ha mégis így van, akkor se feltétlenül magányos. Azt meg egyáltalán nem lehet tudni, hogy szenved-e, ha sokat van egyedül.
Nézzük például azokat az elvált, gyerekes szülőket, akik egyedül nevelik a gyerekeiket, ebből következően szinte soha nincsenek tényleg egyedül. Pedig ők azok, akik sokszor vágynak arra, hogy végre egy kicsit egyedül lehessenek és pihenhessenek anélkül, hogy a gyerekeik csüngenének a nyakukon. Ha nincs segítségük (család, barátok), akkor maguknak kell megbirkózniuk a problémáikkal, de az üres és unalmas életet ők egyáltalán nem ismerik. Éppen ellenkezőleg: állandóan történik valami, meg kell oldaniuk dolgokat, rohanniuk kell egyik helyről és programról a másikra.
Vannak olyan szinglik, akiknek hatalmas baráti körük van és szinte csak aludni járnak haza, minden hétvégét valahol máshol töltenek, esténként mozi, színház, edzés, baráti találkozók – ők mikor töltik magányosan szabadidejüket?
Sok szingli nagyon is élvezi az egyedüllétet. Ők valóban sok időt töltenek egyedül, mert ők így töltődnek fel, szeretnek olvasni, filmet nézni, a saját hobbijaikkal foglalkozni. Sok olyan ember van, akik családban élnek és minden vágyuk egy kis nyugalom, de esélyük sincs rá, hogy végre egyedül lehessenek pár napot, vagy akár csak néhány órát – vajon melyiküknek rosszabb?
Ha introvertált vagy, valószínűleg az a kényelmetlenebb számodra, ha másokkal kénytelen vagy osztozni az élettereden. Ha extrovertált vagy, akkor társaságban érzed magad igazán jól, tehát rengeteg programot szervezel a barátaiddal. Persze vannak boldogtalan és magányos szinglik, de a családi állapotból nem vonhatunk le messzemenő következtetést erre vonatkozóan.