Az asztaltáncoltatás

Az asztaltáncoltatás a spiritiszta szertartások közé tartozik.

Az asztaltáncoltatás

A spiritizmus (a „lélek, szellem” jelentésű latin spiritus szóból) a spiritualizmus egyik modern ága, olyan vallásos jellegű hitrendszer, amelynek követői a halottak lelkével való evilági kapcsolattartás, a lélek megjelenésének lehetőségét vallják. A kifejezés az asztal forgó és tovahaladó mozgását jelzi a szeánsz során, mikor az asztal körül ülő vagy álló személyek a kezüket ráteszik az asztalra és a kis ujjak egymást érintve, bizonyos láncot képeznek. Az Amerikai Egyesült Államokban kísérleteztek ezzel először, majd Európában is tettek hasonló kísérleteket sok társaságban, a jelenség pedig a tudósok és az átlagemberek figyelmét is lebilincselte. Vele járt ezután az úgynevezett asztalkopogtatás, kérdés-felelet játék, amikor az asztal igent vagy nemet, vagy az abc egy betűjét jelzi egyik lábának remegésével vagy dobogásával. Minthogy a feleletet csakis értelmes lény adhatta, az egész dolgot szellemeknek tulajdonították a résztvevők. Kutatók sokasága a villamosságban, mágnességben, idegfluidumokban kereste a jelenség okát, míg mások az egészet egyszerű csalásnak tartották. Michael Faraday szerint mindkét szélsőség helytelen és az asztaltáncoltatásnál önámítás van a dologban, mert azok, akik kezüket az asztalra teszik, tudatlanul az ún. ideomotorikus (öntudatlan, ösztönös) mozdulatok alapján jókora nyomást gyakorolnak, melyek, ha irányt adnak nekik, nehéz asztalokat is megmozdíthatnak. A spiritiszták ragaszkodnak elméletükhöz, s képviselőik nemcsak mozgó, hanem lebegő és repülő asztalokat is bemutatnak. Az asztaltáncoltatás már a középkorban is ismert volt, de különös ismertséget az 1800-as években szerzett a Fox testvérek tevékenysége révén. A spiritizmus mozgalmának kezdetét 1848-tól számítják, amikor Margaret és Kate Fox házában egy olyan szellem jelent meg, aki kopogtatással válaszolt a kérdéseikre.  Kiderítették, hogy a szellem annak a boltosnak a lelke, akit a házukban öltek meg. A testvérek kialakítottak egy teljes kopogós ábécét, majd évtizedeken keresztül dolgoztak médiumként. Hatásukra 1851-ben már több mint száz olyan médium tevékenykedett New York-ban, aki megtanulta az asztaltáncoltatást. Számos eszköz, például a preparált asztal vagy a ruha ujja alá beakasztható kampó segítségével könnyen megvalósíthatóvá vált az asztal mozgatása. Margaret négy évtized elteltével, 1888-ban egy népes összejövetelen, nővére jelenlétében bevallotta, hogy az egész spiritualizmus hazugság és hogy a csalásokat ráerőltette egy hiszékeny publikumra. Egy év múlva visszavonta kijelentését, és habár sok magyarázat létezik az asztal mozgatására, sokak szerint a nővérek valóban kapcsolatban álltak az elhunytak lelkével.