A szinglik fele nem akar randizni? 2. rész

Előző cikkünkben bemutattuk egy amerikai egyesült államokbeli felmérés eredményeit, amelyben 5000 szingli vett részt. Folytatjuk a felmérés megállapításainak elemzését.

A szinglik fele nem akar randizni? 2. rész

Az elváltak körülbelül fele nem tervez komoly kapcsolatot, a megözvegyülteknek pedig a háromnegyede zárkózik el az ismerkedéstől: ez utóbbi csoport meglehetősen különbözik az előbbitől, itt egészen más indokok is szerepet játszhatnak: a félelem, hogy még valakit elveszíthetnek, a túlzásba vitt hűségérzet, illetve az a meggyőződés, hogy úgysem találhatnak az első házastársukhoz hasonló/méltó embert, és így tovább. Ez az érzés persze azokban is lehet, akik szakítottak párjukkal, főleg, ha a pár szakított velük.
Az özvegyek hozzáállása nem nevezhető hagyományosnak: a jóléti állam kialakulása előtt, amikor még sokan özvegyültek meg fiatalon és az együttélés egyetlen elfogadott formája a házasság volt, az özvegyek jelentős része házasodott újra. A társadalom legfeljebb a gyászév kitöltését várta el tőlük, de azt nem, hogy örökre lemondjanak egy társról. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyedül gyereket nevelni sokszor szinte lehetetlen megterhelést és garantált elszegényedést jelentett.
Mivel manapság az emberek nagy része idősebb korában özvegyül csak meg, az özvegyek háromnegyede már az idősebb korosztályhoz tartozik, így nem meglepő, hogy ők már nem igazán szeretnék újrakezdeni. A fiatalabbaknál az újrakezdési hajlandóság körülbelül ugyanolyan, mint az elváltak esetében.
Ha az életkori csoportokat nézzük, ezeket az adatokat találjuk:
A 18-29 év közöttiek 37%-a nem akar randizni, a 30-49 évesek 39%-a, az 50-64 közöttieknek már a fele, és a 65 felettiek háromnegyede. Ami érdekes, hogy a harminc alatti szingliknek miért ilyen magas százaléka utasítja el az ismerkedés minden formáját: hiszen ők a legtöbb esetben még nem szerezhettek annyi negatív tapasztalatot, hogy azok alapján döntsenek.
A válaszok persze sokfélék, de a legjellemzőbb két olyan válasz, amivel nehéz mit kezdeni: a 18-49 közötti szinglik 61%-a úgy gondolja, hogy fontosabb dolgok is vannak az életben, 41% meg egyszerűen csak szeret egyedülálló lenni. De hogy pontosan miért is van így, vagy mennyire valós, hogy így van, azt nehéz lenne megítélni. Mert attól, hogy csak viszonylag kis százalék állítja, hogy nincs szerencséje, nem érzi magát elég vonzónak vagy túl öreg, illetve egészségügyi problémái akadályozzák, még simán lehet, hogy önmaguk előtt is titkolják a valódi okokat. Manapság a stigmatizálás visszaszorulásával egyre könnyebb az egyedülállók helyzete: úgymond polgárjogot nyert a szingli életmód, és lassan talán nem azt a kérdést kell feltennünk, hogy miért nincs valakinek partnere, hanem azt, hogy ha van, akkor miért van...