A szinglik fele nem akar randizni? 1. rész

Az Amerikai Egyesült Államokban egyre több ember válik örökszinglivé, vagyis olyanná, aki nem csak átmenetileg és akaratán kívül egyedülálló, hanem komolyan elhatározta, hogy így is akar maradni. Egy nemrég készült felmérés szerint, amelyben 5.000 felnőtt vett részt, az egyedülállók fele nem csak tartós párkapcsolatra nem vágyik, de még alkalmi randira sem.

A szinglik fele nem akar randizni? 1. rész

További 10%-uk nyilatkozta azt, hogy csak alkalmi szex érdekli, 26%-uk szívesen randizik kötetlenül, de hosszabb kapcsolat is érdekli, és csak 14%-uk az, aki valóban komoly szándékkal keres párt magának.
A házasság népszerűségének csökkenése és a szingliség térnyerése azonban nem csak az USA-ra és nem csak az ún. nyugati országokra jellemző. Becslések szerint a mai fiatalok huszonöt-harminc év múlva úgy fogják betölteni az ötvenedik életévüket, hogy egynegyedük egész életében szingli marad. Hogy ez pontosan mit jelent, az persze vitatható, hiszen ha csak azt nézzük, hogy ennyien nem fognak házasságra lépni, az kevésbé meglepő, de ha szigorú értelemben nézzük, akkor ezek az emberek még csak pár éves komoly kapcsolatot se fognak kialakítani senkivel.
Köztudott, hogy a társadalmi és a legális szingliség meglehetősen különböző: legális értelemben csak az szingli, aki nem él házasságban, tehát lehet elvált, özvegy is, a lényeg, hogy a statisztikákban egyedülállóként szerepel – ettől még lehet tartós párkapcsolata. Sok legális szinglit nem tekinthetünk társadalmilag is szinglinek, ugyanakkor elég sok olyan legális házas is akad, aki külön él a partnerétől és valójában egyedülálló, csak még papíron nem az.
Akiket általában szingliként emlegetünk, azokról legtöbbször úgy gondolkodunk, hogy húszas, harmincas, negyvenes éveikben járnak és még abban a korban vannak, hogy családot alapíthatnak, de eddig nem tették. Valójában ez a csoport csak az egyedülállók egy része, hiszen szinglik azok is, akik már voltak házasok korábban, illetve nem voltak házasok, de éltek hosszabb kapcsolatban, esetleg gyerekük is született. Ide tartoznak az idősebbek is, akiktől már senki nem várja, hogy összekössék a sorsukat valakivel, mivel úgymond „társadalmi haszna” nem lesz a magánéletük megváltozásának, azaz gyereket már nem fognak nemzeni. Tehát a helyzet nem olyan tragikus, hiszen elsősorban azok nem szeretnének tartós kapcsolatot, házasságot, összeköltözést, akiknek már volt ebben részük. Nem eleve úgy indultak az életnek, hogy nem akarnak társat, hanem már kiábrándultak az egészből, vagy nem szeretnék újrakezdeni.