A mese fontossága a gyermekek életében

Nektek olvastak mesét, amikor kicsik voltatok?

A mese fontossága a gyermekek életében

Bizonyára sokan emlékszünk az első mesekönyvünkre. Csodálatos és maradandó élményt jelentett nekünk a gyerekkori esti szertartás. Vacsora, fürdés, utána irány az ágyikó. Anyuci vagy apuci, (bár ez utóbbi nem biztos hogy bevállalja) odabújt mellénk, és elindult a soha véget nem érő esti mese. Már csak időhúzásként is kérleltük a szüleinket, hogy csak még egyet.

És nagyon zokon tudott esni, amikor azt hallottuk, hogy most ennyi volt, és alvás. Tudom hogy egy megbolondult, teljesítményorientált, elszemélytelenedett világban élünk. A fiatalok és sajnos sok felnőtt is, a technika rabságában él, a mobiltelefonok és a számítógépek elterjedése miatt. Nyomkodnak egész nap. Ne fosszuk meg a gyermekeinket ezektől az élményektől, hiszen a saját élményeinkre visszaemlékezve, és ezzel hagyományt teremtve a gyermekeink is követhetik a példát.

Persze sokkal könnyebb bekapcsolni a tv-t, mert hogy az lefoglalja a gyereket és addig sincs gond vele. De gondoljunk bele, hogy mit lát ott? Már a mesék is eléggé eldurvultak. Pedig gondoljunk csak a Holle anyóra, Csipkerózsikára, vagy ott van a Vuk, rengeteg szép és tanulságos mese létezik. Tudom azt is, hogy mára elterjedt a hangoskönyv is eléggé. De könyörgöm, azok, akik ezeken szocializálódnak lassan elfelejtenek olvasni, írni. Megéri?

Nekünk kell eldönteni, hogy mi a fontos nekünk. Egy boldog és elégedett gyermek, aki még legalább amíg kisebb élvezi a velünk eltöltött időt, vagy az a fontosabb, hogy el legyen azonnal mosogatva, vagy az internet böngészése, e-mailezés vagy telefonálás a barátokkal. Így talán a felnövekvő generációk tőlünk tanulva rájönnek, hogy a közvetlen emberi kapcsolatok, személyes élmények maradandóak és igazán értékesek. Fognak tudni olvasni, írni, és valóban érezni és megélni az életet, nem pedig csak létezni a lelki sivárságban.