A kóros féltékenység okai

Miért féltékenyek az emberek?

A kóros féltékenység okai

Azt hiszem senkinek sem kell bemutatni, milyen is a féltékenység, mert mindannyian átestünk már rajta valamilyen mértékben. Egy belső bizonytalanság, ami gyomorszorításban jelentkezik, aztán fokozódik és szépen szétterjed benned, átveszi az uralmat feletted, a legutolsó hajszáladat is beleértve. Szét tudnál robbanni a feszültségtől és a félelemtől, hogy elveszíted a pozíciódat a másik mellett. Kiszolgáltatottá tesz, érzed, hogy sérülékeny vagy, megbánthatnak és már nem tudod irányítani az életedet, annyira a hatása alá kerültél. Dübörög benned, beindul a vezérhangya és már látod is a társadat, amint éppen mással hetyeg.

Enyhébb esetben idővel oldódik a feszültség, de a bogár már beült az agyadba, és a bizalom illan. Súlyosabb esetben, amolyan olasz módra, kikelsz magadból és dühöngsz, jelenetet rendezel, és ezzel rongálod a kapcsolatot. Ha a féltékenység beteges méreteket ölt, akkor árgus szemekkel figyeled, és minden jelre ugrassz totálisan szétzúzva a meghitt ,szeretetteljes érzéseket. A féltékenység függőségében élsz. Ennek a leküzdéséhez legelőször meg kell nézni, mik is a féltékenység lelki okai.

A saját őrületes bizonytalanságod, hogy nem vagy elég jó, hogy nem vagy képes megtartani a másikat. A birtoklási vágyad, hogy csak a tiéd legyen. Korlátozod és megfojtod, levágod a szárnyait. Melletted szürkül meg, mert nem engeded, hogy éljen, nem jut más impulzusokhoz és elsorvad melletted. Nem csak őt ölöd meg, hanem a kapcsolatot is, de addigra már neked sem kell, mész tovább. A féltékenységed pedig megy veled, mert nem a másik idézte elő, hanem te magad, így kezdődik minden elölről. Amikor a kedvesed szándékosan váltja ki belőled a féltékenységet, és élvezi, hogy el is éri, így akar megbizonyosodni arról, hogy fontos neked. Játszmázik és te belecsúszol. Érzed, hogy játék, és mégis fáj. De vajon megéri-e, hogy szerez vele egy kis figyelmet, miközben lerombolja az eredendően (jó esetben) meglévő bizalmat, és kételyeket ébreszt.

Ismerd fel, hogy bár a féltékenység sosem segít, arra jó hogy, szembesülj a benned zajló folyamatokkal, azzal, hogy még mindig él benned a birtoklási vágy, a félelem az elvesztéstől és a sérüléstől, továbbá az önértékeléseden is van mit dolgoznod még. Ha belátod, hogy ami a tiéd, azt nem veszítheted el, és ami nem az, azt megtartani sem tudod, máris okafogyottá válik minden féltékenység.